Január végén kaptuk az örömteli hírt, hogy a magyar–lengyel barátság és együttműködés további elmélyítését célul kitűző Wacław Felczak Alapítvány támogatásra méltónak találta a pályázatunkat, így némi önerővel kiegészítve meg tudjuk valósítani az áprilisi lengyelországi tanulmányutunkat. Az utazásunk középpontjában a felvidéki magyarság XX. századi mártírja, Esterházy János személye állt, aki lengyel édesanyától született, így erős a kötődése Lengyelországhoz. 
Ezeket a kötelékeket igyekeztünk már az utazás előtt feltérképezni, hogy minél felkészültebben vághassunk neki az ötnapos kirándulásnak. Ebben számos személytől kértünk és kaptunk segítséget, többek között Molnár Imre történésztől, Esterházy-kutatótól és Lengyelországban élő barátainktól. Nem véletlenül a részünkről sem ez a választás, hiszen nagyon tiszteljük Esterházy János személyét, példaként tekintünk rá, ezért is szerveztünk két partnerszervezetünkkel tanulmányi versenyt, amelynek ő állt a középpontjában.
Az első nap a Trianonig Magyarországhoz tartozó Nedec várát és a benne kialakított kiállítást néztük meg, majd a gyönyörű fekvésű üdülőváros, a Szalay orvoscsalád által alapított Szczawnica magyar emlékeit fedeztük fel. 
Másnap egy tutajos kirándulás formájában ismerkedhettünk a Dunajec folyóval, amely az egykori Magyar Királyság vízfolyásai közül szinte egyedülálló módon nem a Fekete-tenger, hanem a Balti-tenger irányába hömpölyög. 
Szczawnicában maradva koszorút helyeztünk el Esterházy János emléktáblájánál, majd Krakkóba indultunk, ahol a Jagelló Egyetem lengyel nemzetiségű, magyar szakos hallgatóival és Krakkóban tanuló vagy épp dolgozó magyar fiatalokkal találkoztunk. Különleges élmény volt a magyarul tökéletesen beszélő fiatalokkal társalogni, miért választották tanulmányaik céljának anyanyelvünk elsajátítását vagy épp arról, hogy mennyire ismerik Lengyelországban Esterházy Jánost. 
A nedeci és szczawnicai kalandjaink után Krakkóban tölthettünk két napot, ahol a Jagelló Egyetem magyar szakos hallgatóival való találkozás után másnap délelőtt a történelmi város nevezetességeivel és magyar vonatkozásaival ismerkedhettünk Krakkóban élő barátunk segítségével.
Délután Magyarország krakkói főkonzulátusa vendégei voltunk, ahol Dr. Gerencsér Tibor főkonzul és Józef Łucyszyn CM atya előadásában 
Isten szolgája, Esterházy János életéről, lengyel kötődéseiről és boldoggá avatásáról hallhattunk előadásokat, végül közös imát is mondtunk a boldoggá avatásért 
Délután folytattuk Krakkó felfedezését, másnap délelőtt pedig Czestochowába utaztunk, amely Lengyelország legnagyobb zarándokhelye. A város elsősorban a pálos monostoráról, a Jasna Góráról (Fényes Hegy) és a benne látható, Szűz Máriát ábrázoló híres fekete madonna képről ismert. A magyar alapítású szerzetesrend alapítója, Boldog Özséb is nagy tiszteletnek örvend itt, mi is elhelyeztünk egy koszorút az ő nevét viselő díszkútnál. Czestochowában is folytattuk az Esterházy Jánosról szóló kiselőadásainkat, vasárnap reggel pedig útnak indultunk Magyarország felé.
Tartalmas programjaink azonban még nem értek véget, hazafelé ugyanis Felvidéken útba ejtettük az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpontot, ahol újabb érdekes és izgalmas információkkal gazdagodtunk és fejet hajtottunk a lengyel-magyar hős sírjánál.
Köszönjük a Wacław Felczak Alapítvány támogatását, reméljük, hogy a későbbiekben is eljuthatunk Lengyelországba, ezzel is erősítve a két ország közötti kapcsolatokat.
A tanulmányút csak megerősített minket abban, hogy szeretnénk Esterházy János személyével foglalkozni és hozzájárulni ahhoz, hogy minél többen ismerjék meg őt.
