József Attila születésnapján ünnepeljük (1964 óta) a magyar költészet napját. A szocializmus idején kísérletet tett rá az államhatalom, hogy József Attilát a propaganda középpontjába csak mint munkás-és proletárköltőt állítsa. Ez a szemlélet azonban egyáltalán nem felel meg a költő teljes életművének, ezért is lehet, hogy a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb teljesítményét nyújtó, fiatalon elhunyt zseni politikai rendszereken átívelően képes megjeleníteni azt, amiért a költészetet szeretjük.
Már-már közhely, de meg kell említeni, hogy számos más költőnk azért nem örvend világhírnévnek, mert nyelvünk részletgazdagsága, árnyaltsága miatt hatalmas kihívást jelent megfelelően fordítani (József Attila összes költeményének műfordítása Németországban például csak születésének 100. évfordulóján jelent meg – a vele akkor ismerkedő kritikusok fájón jegyezték meg, hogy a 20. század egyik legnagyobb európai lírikusát eddig még csak nem is ismerték). József Attila születésnapján lélekben ünnepeljük együtt minden költőt, az összes verselőt, aki alkotásaival megajándékozta nemzetünk irodalmát, nyelvét, kultúráját!
