Nyírő József: Isten igájában

Az erdélyi író egyik legkiválóbb regényét tarthatjuk önéletrajzi ihletésűnek is, hiszen az ő személyes sorsához hasonlóan egy papnak készülő, lelki vívódásokkal teli, a mindennapi élet nehézségeivel szoros viszonyt ápoló, majd végül a reverendától megváló és a szerelemben boldogságot lelt személy életútját ismerhetjük meg. Ugyanakkor nemcsak a hit nehéz kérdései, az életét egy szolgálatnak felfogó ember gyötrelmes kihívásait ismerjük meg, hanem az erdélyi magyarság hányatott sorsába is bepillantást nyerhetünk az 1910-es évtized második felében és 20-as években.
Mindezt nem úgy, ahogy azt a történelemkönyvekben olvashatjuk, ahol tömegekről tanulunk és a nagy számok között eltűnnek az emberi tragédiák, hanem a személyes sorsokon keresztül, amelyek sokkal jobban megérintik az embert. Képet kaphatunk arról, hogy miként lelkesedett az első nagy háborúért a magyarság, miként szembesült rövid időn belül a harcok valós kegyetlenségével és értelmetlenségével, láthatunk példákat a háború haszonélvezőire és áldozataira, majd pedig az erdélyi román térfoglalásra, kegyetlenkedésekre és a mindennapok szenvedéseire immáron a román fennhatóság alatt. A főszereplő személyes életének tanúságos vívódásain túl tehát egy korkép is ez a regény, amely közelebb hozza ennek a gyászos időszaknak a történéseit az olvasóhoz.