A nemezelés őseink körében valószínűleg a honfoglalás előtti időkre vezethető vissza, de a Kárpát-medencei letelepedést követő időkben már közvetett régészeti bizonyítékok és írott források utalnak a jelenlétére a magyarság életében. A nemezelő a puha gyapjúból lassú, türelmes munkával tartós, meleg, víz- és szélálló anyagot formált, amelyből kabátot, köpenyt, kalapot, nyeregalátétet, tarisznyát és takarót készítettek.
A nemezelés gyakorlata egyszerű alapokra épült, mégis sok gyakorlatot igényelt egy-egy nehezebb darab elkészítése. A frissen nyírt gyapjút megtisztították, majd lapokba terítették, rétegezve egymásra illesztették, s az egészet meleg vízzel és szappannal kezelték. A munkát hosszú gyúrás, hengerítés és ütögetés követte, míg a gyapjú szálai össze nem kapaszkodtak. A legfontosabb eszköz maga az emberi kéz volt, no meg a meleg víz és a türelem. A formázás során derékvonal, váll, gallér, ujj és kúpos kalaptest is kialakíthatóvá vált, mindenféle varrás nélkül. Persze a praktikus viseletet előbb-utóbb mindig díszíteni is szerették, és a nemeznél erre is van lehetőség, de egyes módszerek fordított gondolkodást igényelnek, már akkor tudni kell a mintát, amikor az ember hozzákezd a tárgyhoz.
A nemez nem tűnt el teljesen, de a az évszázadok alatt egyre inkább csökkent a szerepe. Kivétel ez alól leginkább a pásztorkultúra jelentett, ahol a 18-19. századig ebből az anyagból készültek subák, szűrök, nemezkalapok. Céhes szervezettel a klasszikus értelemben nem rendelkezett a mesterség, idősebb juhászoktól tanulták meg a fiatalok a trükköket. A városokban is maradt azért szerepe: a nemezkalap a férfidivat része lett.
A 20. század hozta el a mesterség további hanyatlását: a gyári posztó, majd a modern textilipar kiszorította a nemezt a mindennapokból. De a nemez végül újjászületett népművészek, kézműves mesterek, viseletkészítők és múzeumi műhelyek révén. A pásztorkultúra iránti érdeklődés, valamint az ökológiai szemlélet újra értéket lát benne, hiszen környezetbarát, lebomló anyagról van szó, ami viszont hihetetlenül tartós, ha megfelelően készítik és használják.
