A projektünk célja, hogy közelebb hozza a fiatalokhoz a Kárpát-medence magyar népviseleteit, azok történetét és kulturális hátterét. Alább a gyimesi csángó népviseletről szóló részt olvashatjátok.
A gyimesi csángók Moldva és Erdély határánál, a Tatros folyó forrásvidékén, a Gyimesi szorosban élnek. Viseletük archaikus formákat őriz, szinte minden darabját saját kezűleg állították elő, mindössze a fejkendőt, gyöngyöt, pántlikát és lábbelit vásárolták kereskedőktől.
A női viselet legfontosabb darabja a vállfőhímes ing, amelyet régen mértani, fonákján (az anyag hátoldalán) varrott minták díszítettek, később ezt sokszínű, keresztszemes hímzéssel készített virágminta váltotta fel. Az inghez fehér vászonból vagy gyolcsból készült hímzés nélküli ingalj tartozott, melyet régen egybevarrtak az inggel. Az ingre és az ingaljra derékban széles gyapjúövet csavartak, erre került a legősibb típusúnak mondott lepelszoknya, a „katrinca”, melyet hímes, keskeny gyapjúövvel – bernyóccal – szorították le a derék fölött.
A lányok és fiatalasszonyok a nyakukban többsoros gyöngysort viseltek. Öltözetüket magas szárú cipő, nyáron félcipő egészítette ki.
A kendőviselet általános, lányok és asszonyok egyaránt hordták, de míg a fiatalok a tarkón kötötték meg a rózsás fejkendőt, addig az idősebbek az áll alatt. Az asszonyok különleges fejviselete a „csepesz”, melyet a felkontyolt hajra helyeztek.
A gyimesi férfiviselet a moldvaihoz hasonló, de jellegzetessége, hogy mind a posztó-, mind a vászonnadrág szorosabban tapad a lábra. Ehhez fekete bakancsot, illetve sima fekete csizmát viseltek. Ingjük lobogós ujjú, hímzett kézelős, keskeny állógallérral. Derekukon széles bőröv, úgynevezett „szíjjú” fogta le a ráncolt, kieresztett, félhosszú inget. Fejükön jellegzetes formájú „csángós” kalapot hordtak, amelyet piros-fehér-zöld fonallal, illetve a fiatal legények bokrétával díszítettek, télen pedig a fekete báránybőr kucsma volt használatos.
A férfiak és nők viseletének egyaránt szerves tartozéka volt az ünnepi alkalmakon viselt csángó bunda, mely báránybőrből készült, gazdagon hímzett mellény. Amíg a női bunda a szokásos módon, elől gombolódott, addig a férfiaké mellkasnál zárt, gombolása oldalt és vállnál történt. A hímzésnél alkalmazott színek és motívumok jól jellemzik viselőjének nemét, életkorát, de arról is árulkodott, hogy mely településről származott.
A népviseletek bemutatását és népszerűsítését célzó projektünk az Európai Unió támogatásával valósult meg.
