A projektünk célja, hogy közelebb hozza a fiatalokhoz a Kárpát-medence magyar népviseleteit, azok történetét és kulturális hátterét. Alább a székely népviseletről szóló részt olvashatjátok.
Székelyföldön – különösen Hargita, Kovászna és Maros megyékben – a székely népviselet a mai napig élő hagyomány, amelyet a nemzeti identitás fontos szimbólumaként tisztelnek. A legtöbb székely népviseletbe öltözött embert a minden év július első szombatján Csíkszeredán és Csíksomlyón megrendezésre kerülő Ezer Székely Leány Napján láthatunk, amely a székely népviseletet, néptáncot és népzenét középpontba állító hagyományőrző találkozó. Az azt megelőző pénteken ünnepeljük a székely népviselet napját.
A székely férfi népviselet legközismertebb ruhadarabja a szorosan testhez álló, fehér posztónadrág, a „harisnya”. A székely „harisnya” viselésére hatással volt a Mária Terézia által felállított határőr szervezet, melynek rendelkezéseiben olvasható, hogy a székely határőrök egyenruhája a népi öltözethez minél inkább alkalmazkodjék, ezzel szinte egyenruhává tették a népviseletet, a posztószegés színeivel jelölték a katonai besorolást.
A harisnyán a zseb és a vitézkötés (zsinórdíszítés) a társadalmi helyzettől függött, vidékenként is különbözött. A harisnyához zsinórszegésű, félkemény szárú fekete csizmát viseltek.
Felsőruházatként sima kézelős, fehér vászon- vagy gyolcsinget öltöttek, amelyet ünnepi alkalmakkor fehér hímzéssel is díszítettek. Az ing fölé rendszerint fekete, szürke, esetenként fehér, piros vagy kék mellényt vettek, gyakran sujtásokkal díszítve.
Fejfedőként nyáron fekete kalapot hordtak, a Küküllő-mentén hétköznap szalmakalapot. Télen báránybőr sapkát viseltek, amely lehetett felhajtott vagy betűrt tetejű. Hideg időben a mellény fölé posztóujjast vagy rövid zekét is vettek.
A székely női viselet legfőbb darabja a kétrészes felsőruha, a rokolya és a mellény.
A rokolya derékban korcba szedett szoknya, alján keskeny vagy szélesebb bársony szegő díszíti. Színes csíkozású háziszőttesből készül, a csíkok szélessége és színe falvanként, korok és alkalmak szerint változik, de legjellemzőbb színei a piros és a fekete.
A hozzá tartozó karcsú, rövid mellény a rokolya csíkos anyagából vagy egyszínű, esetleg bársony anyagból is készülhet, gyakran zsinórozással vagy gyöngyökkel díszítve.
A harangaljú rokolyához keskenyebb csíkozású vagy egyszínű háziszőttesből készült, vagy fehér gyolcsból lerakott kötényt viselnek. A fehér kötények két oldalát és alját varrt vagy horgolt csipke szegélyezi, de egyes falvakban hímzéssel is díszítik: piros lapos hímzéssel varrják ki, majd fekete hímzőcérnával, szálöltéssel körbeszegélyezik.
A fehér inget a kézelőnél és a nyakrésznél csipkével díszítették. Ennek oka a ruha tartósságának biztosítása, ugyanis könnyebb volt a csipkét kicserélni, mint egy új fehérneműt előállítani.
A lányok -mint általában a Kárpát-medencében – fejkendőt nem hordanak, hajukat általában két ágba fonják, végébe selyempántlikát kötnek. Az esküvő napján, éjszaka felkontyolták az asszonyt, a kontyra „csepeszt”, azaz csipkés szélű, tarajos, áll alatt megkötött főkötőt kötöttek. A csepeszt ünnepi fejviseletként használták, a hétköznapokon a kontyba kötött hajukra kendő került, amelynek anyaga, színe, hímzése életkor és alkalom szerint változik.
A népviseletek bemutatását és népszerűsítését célzó projektünk az Európai Unió támogatásával valósult meg.
