A projektünk célja, hogy közelebb hozza a fiatalokhoz a Kárpát-medence magyar népviseleteit, azok történetét és kulturális hátterét. Alább a torockói népviseletről szóló részt olvashatjátok.
Torockó község Kolozsvártól délre fekszik a Torockói-hegységben, a Székelykő lábánál. Hajdan híres bányaváros volt, így megengedhették maguknak, hogy a nemesek és városi polgárok öltözködésmódját utánozzák.
A lányok fehér sípujjú inget viseltek – ennek ujja a könyök alatt szűk, csőszerű részben, az úgynevezett „sípban” folytatódik –, a vállrészt pedig gazdag díszítéssel látták el. Az újasszonyok egy-két évig islógos (sárgaréz lemezekkel ékesített) inget hordtak.
Az ingre hétköznap fekete lajbit vagy ujjast vettek, ünnepnapokon pedig báránybőrrel bélelt mellényt, mely vörös gyapjúfonallal volt díszítve, a nyak- és mellrészre vörös rókaprémet varrtak.
A nagylányok és menyecskék a nagyobb ünnepeken fehér fersinget (szoknyát) viseltek, a szoknya elé apró mintás fekete bársony- vagy selyemkötényt kötöttek. A derekukra fonott tarka zsinórövet kötöttek, melyet elől díszes csattal kapcsoltak össze, az öv két oldaláról bojtok lógtak le, ebbe tűzték az övbe való selyemkendőt.
A torockói lányok fő ékessége a párta, melyet a lányok eljegyzésüktől az esküvő napjáig hordanak. A párta egy tenyérnyi széles keménypapír abroncs, amelyet kívülről fekete bársonnyal vontak be, aranycsipkével díszítették, valamint a fültől-fülig elhelyezett 19-23 pártapántlikával látták el. A menyasszony fejviselete az esküvőn a dulandlé, mely egy hímzett fátyolkendő. Az asszonyok kontyba csavart hajukra selyem virágos kendőt, olajos keszkenőt kötöttek.
A lányoknak hegyes orrú, magas sarkú, ráncolt piros csizmájuk volt, melynek érdekessége, hogy egy kaptafára készült, vagyis a két csizma lábfeje egyforma, nincs jobbos és balos kialakítása.
A férfi viselet alapja a szintén fehér vászonból készült ing volt, hosszú, bő ujjakkal, gyakran kézzel hímzett díszítéssel. Ehhez fehér posztóból készült nadrágot (harisnyát) viseltek, oldalán zöld szegéllyel, elől vitézkötéssel díszítve. Ünnepnapokon mellényt vagy posztóból készült kabátot is viseltek. Különleges, ünnepi alkalmakon viselt öltözetük kék fonallal díszített ködmön volt, melynek nyakát rókaprém szegélyezte. Nyakukba négyszögletű selyemkendőt kötöttek, a fiatalok kihímzett, az idősebbek díszítetlen változatban. A kalap fontos tartozéka volt a férfiviseletnek – feketére színezett, karimás változatait viselték, melyek díszítése a kor és státusz függvényében változott.
Lábbelijük vassarkú, fekete kordovánbőrből készített csizma volt.
A népviseletek bemutatását és népszerűsítését célzó projektünk az Európai Unió támogatásával valósult meg.
