A projektünk célja, hogy közelebb hozza a fiatalokhoz a Kárpát-medence magyar népviseleteit, azok történetét és kulturális hátterét. Alább a mogyoródi népviseletről szóló részt olvashatjátok.
A mogyoródi népviselet bemutatását történelmi visszatekintővel kell kezdenünk. A törökök kivonulása utáni időszakra tehető a település elnéptelenedése. A főúri-nemesi osztály Mária Terézia akaratával is megegyezően több hullámban engedélyezte a svábok betelepítését az akkori Magyarországra. A későbbi időszakban a tótok valamint a magyarok-svábok leszármazottai teszik ki egyöntetűen a mogyoródi, azaz már magyarnak mondott lakosságot. Az összeolvadás házasságkötések révén indult meg az idegen ajkúak és az őslakosság között, melynek legmaradandóbb bizonyítéka az öltözet, azaz a népviselet.
A népviseletre ható másik nagy tényezőt a közeli gödöllői és pesti vásárokban, később a piacokon ismerhetjük fel, ahol gazdák és cselédek egyaránt megfordultak. Az itt jelentkező kínálat ruhafélékben eltérő választékot képviselt, ami lehetőséget adott az egyéni ízlés kielégítésére.
Mogyoród női viseletéről szóló adatok és leiratok a jobbágykorra nyúlnak vissza. Cselédszerződésekből kiolvasható az alapigényeken felüli elvárás is az igényes öltözködést illetően, mint pl. pántlika, kacamajka, kendő vagy éppen csizma. A 19. században funkcionális darabokat hordtak, melyeket házilag készítettek. A női alapöltözék a vászoning, a pendely, a szoknya, a kötény, a kendő és a lábbeli. A kezdeti időkben a szövőszék mérete adta a szőttes hosszát és szélességét. Takarékosan bántak az anyaggal, nem vágták le a felesleget, hanem visszavarrták. Így későbbiekben a ruha viselőjéhez is hozzá tudták igazítani. Természetes volt a viseletvarrás, a varrni tudás.
A különféle anyagokból készült ruhák viselését elsősorban az alkalmak és a generációs különbségek határozták meg. Hétköznapokon és évközi vasárnapokon mindenki olyan ruhát vett fel, amilyen volt neki.
A korabeli öltözködést elsősorban a katolikus vallási élethez kapcsolódó események határozták meg, és az egyházi ünnepeken fontos szerepet kaptak a ruhák színei.
A fiatal női viselet legkülönlegesebb öltözéke a nagyünneplős, melynek egyediségét a brokát selyem anyag, valamint a szín- és mintavilág adta.
Átfedésekkel ugyan, de különbséget teszünk a fiatal női viselet és az asszonyviselet között, mely közé időbeli határvonalat a gyermek születése húzott.
Életkort, ünnepet, vagyonosságot meghatározó ruhadarab volt a szoknya, melyhez ráncoskát vagy félinget viseltek. A viselet további részei a pendely, a keményített, ráncolt alsószoknyák, a kötény, téli időben pedig a kacamajka és a nyakrakendő.
A férfiak öltözete stabil volt: nadrág, hosszú ujjú ing, kislajbi/ nagylajbi és kalap alkotta.
Forrás: Mogyoródi népviselet c. kiadvány
Teljes kiadvány elérhető itt:
https://www.mogyorodertektar.hu/…/Mogyorodi_Nepviselet…
A népviseletek bemutatását és népszerűsítését célzó projektünk az Európai Unió támogatásával valósult meg.
