A projektünk célja, hogy közelebb hozza a fiatalokhoz a Kárpát-medence magyar népviseleteit, azok történetét és kulturális hátterét. Alább a sokác népviseletről szóló részt olvashatjátok.
A sokácok (horvátul: Šokci) a délszláv népcsoportok közé tartozó, római katolikus vallású horvát etnikai közösség, akik a történeti Szlavónia–Szerémség–Bácska térségéből származnak. A 17–18. században, az oszmán uralom alóli felszabadító háborúk idején több hullámban települtek át a Magyar Királyság déli területeire, így alakult ki a mai magyarországi sokác népesség.
A Baranya vármegyei Mohács és környéke sokác lakosságát mohácsi sokacoknak nevezzük, míg a megye déli falvaiban, Kásádon és Alsószentmártonban élő csoport tagjai a drávamenti sokacok.
A sokác viselettel leginkább Magyarország egyik legismertebb rendezvényén, a Mohácsi Busójáráson találkozhatunk, amely az UNESCO szellemi kulturális örökség listáján is szerepel. A télűző, tavaszváró eseménysorozat főszereplői az álarc mögé bújt sokác lányok, valamint a birkabőrbe öltözött, szalmával kitömött bőgatyát és hagyományosan állatvérrel festett faálarcot viselő busók, akik kereplőkkel és kolompokkal zajongva űzik el a hideget.
A sokac női viselet alapját a fehér vászonból készült, bő ujjú ing adta, amelyet flitterek, csipke és fehérhímzés ékesített. Az ing ujjára, mellrészére és hátára piros masnikat kötöttek, és a masni a lányok kontyba fogott haján is megjelent.
Bő, harang alakú, többnyire bársonyból készült szoknyájuk alját obelgációval (grančica) díszítették. A szoknya alatt fehér pöndőt, vagyis alsószoknyát viseltek, amelynek alját csipke szegélyezte. A szoknya elé kötényt kötöttek: a korábbi időszakban ez rendszerint selyemből készült, az 1940-es évektől azonban a szőttes kötények váltak általánossá.
Az egyik legértékesebb viseletdarab a bőrmejjes volt, amelynek felületét szinte teljes egészében hímzés borította. Az öltözetet több soros gyöngynyaklánc, illetve – az anyagi helyzettől függően – lázsiás egészítette ki. Lábukon bütykösharisnyát és fekete pacskert viseltek.
Az asszonyok a konty fölött kápicának nevezett, hímzéssel, aranycsipkével és mázolt virágokkal ékesített fejviseletet hordtak.
A férfiak a fehér inghez hímzéssel, flitterekkel és csipkével díszített ingelőt vettek, valamint többnyire fekete bársonyból készült mellényt viseltek. Ennek hátulja mélyen kivágott volt, és hímzések, valamint aranycsipke ékesítette, így az öltözet egyik leglátványosabb darabjának számított.
Az inghez rendkívül bő szárú sokác gatyát hordtak. A nadrág alját csipkével, hímzéssel (azsúrozással, subrikálással) és flitterekkel látták el. Fejükre szalaggal és virággal ékesített fekete kalapot tettek.
A népviseletek bemutatását és népszerűsítését célzó projektünk az Európai Unió támogatásával valósult meg.
