A projektünk célja, hogy közelebb hozza a fiatalokhoz a Kárpát-medence magyar népviseleteit, azok történetét és kulturális hátterét. Alább a somogyi népviseletről szóló részt olvashatjátok.
Somogy megye, vagy ahogy korábban nevezték, Somogyország néprajzi képe igen változatos és összetett. A Balaton és a Dráva között elterülő tájegységet a Kapos vonala osztja ketté: délre Belső-Somogy, északra pedig Külső-Somogy található. Az itt elhelyezkedő települések viselete szinte falvanként változó, azonban jónéhány azonosság figyelhető meg.
A somogyi női viselet jellegzetessége a röpike. A lefelé „A” vonalban bővülő hímzett vagy egyszínű blúzt a szoknyán kívül viselték. A „slingölt péntök” (lyukhímzéssel díszített pendely, alsószoknya) házi vászonból készült, ünnepi alkalmakra azonban keményített gyolcsból varrták. Általában öt „péntőt” (alsószoknyát) vettek magukra, melynek alja az 1920-as évekig szinte bokáig ért, ezt követően rövidebb lett. Az ünnepi felsőszoknya selyemből, bársonyból készült, elé fekete vagy sötétkék ráncolt kötényt kötöttek.
A századforduló táján a nők elkezdtek „pufándlit” (farpárnát) hordani, mely jelentősen megváltoztatta a női viselet kinézetét: nemcsak a csípő lett szélesebb általa, hanem a szoknya esése is megváltozott, feljebb került a derék is.
A lányok hajukat széles, tarka szalagokkal egy ágba, úgynevezett „cicába” fonták. Az asszonyok a fonatot kontyba tekerték és kis kontyruhával (kendővel) takarták le. Ebből a kontyra kötött kendőből alakult ki a Kapos-Koppánymente jellegzetes fejviselete, a „pille”, melynek lelógó végeit a XIX. század végén még flitterekkel, gyöngyökkel díszítették, később a sarkait keménypapírral bélelték, így a pillangó szárnyaihoz hasonlóan szétálltak, innen kapta nevét is. A kontyot először fejcsipkével vették körbe, melyet szintén szalagokkal, gyöngyökkel díszítettek, ezt követően került rá a pille.
A somogyi női viseletek között külön figyelmet érdemes a csökölyi nők fehér gyászos viselete. A fehér szín nemcsak a tisztaságot, becsületet jelképezte, hanem a halálhoz, az elmúláshoz is kapcsolódott, így megjelent a gyász színeként is. Bár a fekete gyászviselet a 19-20. század folyamán egyre általánosabb vált, Csökölyön egészen sokáig fennmaradt: az idősebb asszonyok a 20. század második felében is fehérben gyászoltak.
A férfiak ünnepnap felálló gallérú, elején és a bő ujj ráncait összefogó kézelőn sűrű fehérhímzéssel kivarrt pamutvászon inget, alján subrikálással díszített rojtos bőgatyát, többnyire fekete vagy sötétkék, sűrű zsinórozású posztó mellényt, hidegben ujjas posztó kabátot viseltek. A keskeny karimájú, kerek tetejű kalapba a legények virágot, rozmaringszálat, később árvalányhajat tűztek. Korábban főként bocskorban jártak, azonban ünnepi alkalommal csizmát húztak a lábukra.
A somogyi férfiak legértékesebb viseletdarabja a szűr. A dunántúli szűr a Kárpát-medencében fellelhető szűrtípusok közül a legrövidebb, gallérja a legnagyobb, szélessége a 2 métert is meghaladhatja. Az ujjai rendkívül elcsökevényesedtek, melyet kerek szűrdarabbal bevarrtak, úgymond befenekeltek. A szűrt mindig vállra (panyókára) vetve hordták, kezüket nem tették bele, így a szűr ujja tárolási célokra, egyfajta zsebként funkcionált. A somogyi szűrt hímzéssel gazdagon díszítették, a gallér két sarkába bokorvirág nevű díszítmény került.
A szűrnek nagy szerepe volt a párválasztási szokásokban is. A régi idők udvarlási etikettje szerint, ha egy legény meglátogatta kiszemeltjét, belépéskor levette a szűrét, és felakasztotta a házban lévő fogasra. Este, távozáskor „véletlenül” ottfelejtette a szűrt, hogy másnap visszatérve megnézze, hová került. Ha a verandára volt kiakasztva, az elutasítást jelentett, nem szívesen vették az udvarlási szándékát, „kitették a szűrét”. Ha viszont a szűr bent maradt a házban, az azt jelentette, hogy a lány családja szívesen fogadta a közeledését.
A népviseletek bemutatását és népszerűsítését célzó projektünk az Európai Unió támogatásával valósult meg.
