A projektünk célja, hogy közelebb hozza a fiatalokhoz a Kárpát-medence magyar népviseleteit, azok történetét és kulturális hátterét. Alább a magyarbődi női népviseletről szóló részt olvashatjátok.
Magyarbőd Felvidéken, Kassától nem messze fekvő település, a magyar nyelvterület legészakibb falvainak egyike. Népviselete szigetként őrizte meg sajátos jellegét, és elkülönül a környékbeli települések öltözetétől.
A magyarbődi nők ruházatának legjellemzőbb sajátossága a sokszoknyás viselet: a felsőszoknya alá 5–6 vasalt alsót öltöttek. Az ünnepi alkalomra használt felsőszoknya anyaga többnyire brokátselyem és bársony volt; színvilágát leggyakrabban a zöld, barna, lila, kék és bordó árnyalatai határozták meg. A szoknya díszítése az I. világháború előtt mindössze 3–4 hajtás (zámedli) volt, amelyet a ’40-es évektől keskeny cakkos csipke, majd a II. világháború után már 20–25 cm széles csipke váltotta fel, mely a szoknya közepén futott körbe.
A szoknya elé széles, lekerekített kötényt (kötőt) kötöttek, melyen a hímzés korábban csak az alján volt, később egyre gazdagabb lett, csaknem az egész területet befedte. A színválasztás visszafogott volt: barnát, zöldet, rózsaszínt, aranyat és ezüstöt kedveltek, piros színt ugyanakkor a kötőn nem használtak. A kötők széles, gyakran szintén hímzett pántja hátul kötődött meg, így a szoknya hátoldalát is díszítette.
A felsőtestre a szoknya anyagából készült blúzt (palatont) öltöttek, amely nem volt a szoknyába kötve, hanem kívül viselték. A blúz belsejébe külön gombolódó alsómellényt varrtak a mell leszorítása céljából. A blúz helyett kerülhetett a felsőtestre rövid, puffos ujjú ingváll, melyre fehér sujtásokkal díszített, cakkos derékrésszel ellátott füles vagy „nyelves” pruszlikot vettek
Téli időben a nők bujbelát öltöttek — ez hosszú ujjú, béléses kabát volt bársonyból vagy plüssből, derékig karcsúsítva, hátul farokban végződve, sonkaujjakkal és sújtásos díszítéssel; szabása a csípő tájékán erősített.
A fejviselet a kor és a családi állapot jelzője volt: a lányok hajukat egyetlen hosszú fonatba kötötték, amelybe fehér vagy a ruházathoz illeszkedő színű szalagot fontak. Ez a szalag akár a szoknya aljáig is leérhetett. Az asszonyok befésült hajára kontykötőt tűztek, amelyet keménypapírral merevítettek szögletes formájúra, majd erre került a hímzett vastagselyem fejkendő
A lábbelik tekintetében a lányok és asszonyok keményszárú csizmát hordtak, harisnya nélkül, kapcával.
A népviseletek bemutatását és népszerűsítését célzó projektünk az Európai Unió támogatásával valósult meg.
