A projektünk célja, hogy közelebb hozza a fiatalokhoz a Kárpát-medence magyar népviseleteit, azok történetét és kulturális hátterét. Alább a mezőségi népviseletről szóló részt olvashatjátok.
A Mezőség folyókkal határolt erdő nélküli dombvidéket jelent, néprajzi tájegységként a Kolozsvártól északkeletre elterülő, magyarok, románok és szászok lakta településeket foglal magába. A mezőségi falvak egymáshoz hasonló viselettel és kultúrával rendelkeznek, kivételt képez néhány település (pl. Szék), amelyek népviselete egyedi, nem keveredett a környező falvak hagyományaival.
A férfiak kenderből vagy gyapotvászonból készült inget viseltek, melynek nyakát sűrű ráncba szedték. Nyáron lábszárközépig érő bőgatyában jártak, télen szűrposztóból készült úgynevezett „harisnyát”, azaz szűk szabású nadrágot vettek magukra, melynek színe korábban fehér, később szürke volt. Lábbelijük bakancs, vagy saját maguk által készített bocskor volt, csizmát ritkán viseltek.
Fejviseletük nyáron jellemzően a szalmakalap, télen báránybőrből készült sapka volt.
A nők viselete nyaknál és vállnál ráncba szedett, hátul nyíló, rövid derekú ingből, derékon korcokba húzott pendelyből, az ezekre felvett lájbis fersingből, más néven „köntösből” (mellénnyel egybevarrt szoknyából), valamint az eléje tett, „ruhá”-nak nevezett kötényből állt. A ruhát (kötényt) nem a derékon, hanem a mell alatt kötötték meg, a mellény mélyen kivágott volt. Míg a fiatalok mellénnyel egybevarrt köntöst viseltek, addig idősebb korban külön hordták a lajbit és a szoknyát. Ruházatukban kerülték az élénk színeket.
A lányok hajukat hosszú pántlikával egy ágba fonva viselték, körfésűvel ékesítették. A fonatot díszítő szalag színe jelezte a nemzetiséghez való hovatartozást, míg a románok piros-sárga-kék, addig a magyarok piros pántlikával ékesítették hajukat. Az asszonyok hajukat kontyba kötötték és kendővel fedték.
A mezőségi lányok, fiatalasszonyok nyakukban 3-4 sor, többnyire piros színű, gyöngyöt viselnek, idősebb korban a gyöngysort elhagyták.
Lábbelijük a csizma, vagy magasszárú fűzős cipő.
Mezőségen az öltözethez szükséges anyagokat az asszonyok nagyrészt maguk állították elő és a ruhadarabok jelentős részét is házilag készítették. Ennek ellenére viseletükben hímzést, díszítést alig alkalmaztak, főként az ing nyakrészénél és kézelőjénél jelent meg. A harisnyát és a kabátot a szabó által kiszabott anyagból a férfi, a fehérneműt az asszony varrta.
A népviseletek bemutatását és népszerűsítését célzó projektünk az Európai Unió támogatásával valósult meg.
