A projektünk célja, hogy közelebb hozza a fiatalokhoz a Kárpát-medence magyar népviseleteit, azok történetét és kulturális hátterét. Alább a bényi népviseletről szóló részt olvashatjátok.
Az Alsó-Garam menti település a „kurtaszoknyás hatfalu” egyike, s bár kisebb eltérések adódnak, egy viseletcsoportot képez Bart, Kéménd, Kisgyarmat, Kőhídgyarmat és Páld viseletével.
A női viselet jellegzetességét a hosszú derék, s az az alatt kibővülő „kurtaszoknya” adja. A XX. század elején a szoknya csaknem a bokáig ért, az 1940-es években kezdett rövidülni, s vette fel a jelenlegi, térd fölé érő „kurta” szoknyahosszt.
A nők bő, hosszú ujjú, alján díszített inget viselnek, melyet könyék fölött gumival összehúznak, gyakran színes szalaggal is átkötik. Hosszú derekú, feszes pruszlikjukat (mellény) általában a felsőszoknyával azonos anyagból készítették. A pruszlik fölé fodros szélű, fehér tüll vállkendőt vesznek, melyet a hason keresztezve vezetnek hátra, s itt kötik össze széles hímzett szalaggal.
Csípőjüket a pofándli (farpárna) szélesítette, amelyet korábban vállpántra, később a pruszlik aljára varrtak. A pofándli kb 15-20 cm-rel a derék alá került, a csípő kiszélesítésén túl az is funkciója volt, hogy megtartsa a rákerülő, akár 13 darab alsószoknyát. Az alsószoknyák száma viselőjének anyagi helyzetéről is tanúskodott, minél több volt egy lánynak, annál gazdagabbnak tartották. Az ünnepi brokát felsőszoknya kialakításánál gondosan ügyeltek arra, hogy a virágok mindig a hajtásra kerüljenek. A szoknya elé annak hosszával egyező, fehér kötényt tesznek, melynek színes szalagját elől kötötték meg.
Lábbelijük hétköznap fekete csizma volt, ünnepi és táncos alkalmakon azonban piros csizmát húztak. A piros csizma jellegzetessége a ráncos szárán túl a pénzérmékből kialakított kis csörgők voltak, melyet a csizma sarkára helyeztek el, s ez biztosította a ritmust a tánc közben.
A lányok fonott hajukat színes szalaggal ékesítették. A menyasszony fejviselete a tornyos-rezgős koszorú volt, mely mirtuszból, papírból és drótból állt, s járás közben rezgett. A lagzit követően az újasszony ünnepi alkalmakkor aranyos kontyos viseletet öltött magára, mindaddig, amíg nem született gyermeke. Elől sűrűn bodrozott, széles fehér csipkefodor, a homlokpárta (pintli) félkörívben fedte a kontyba kötött hajat. Az ünnepi kontyot arany- vagy ezüstszálas csipkével borították, hátul széles, hímzett szalag lógott le róla a szoknya aljáig.
A kislányok öltözete kb. 2 éves koruktól megegyezett a felnőttek viseletével. A kisfiúk – kb. 10 éves korukig – szoknyát viseltek, mely hátul gombolódott, kék szalaggal volt megkötve. Alatta kockás inget hordtak.
A kurta szoknya létrejöttéhez egy legenda is kapcsolódik. A török basa megparancsolta az asszonyoknak, hogy vágjanak le egy araszt a szoknyájukból, mivel látni szerette volna a lábukat. A szemérmes asszonyok azonban nagyon találékonyak voltak, a szoknyából ugyan levágtak egy arasznyit, de ezzel megtoldották a derékrészt, s így a szoknya ugyanolyan hosszú maradt. Azóta csípőn hordják a ruhát.
A népviseletek bemutatását és népszerűsítését célzó projektünk az Európai Unió támogatásával valósult meg.
