A projektünk célja, hogy közelebb hozza a fiatalokhoz a Kárpát-medence magyar népviseleteit, azok történetét és kulturális hátterét. Alább a sióagárdi népviseletről szóló részt olvashatjátok.
Sióagárd Tolna vármegyében, a Sárköz közvetlen közelében fekvő település, viselete mégis önálló úton fejlődött, csak anyagában hasonlít a moldvai népviselethez.
A moldvai csángók népviselete egyedülálló kulturális örökség, amely évszázadokon át megőrizte a középkori magyar, valamint a délkelet-európai népek öltözködési hagyományait. A viselet nemcsak esztétikai értéket képvisel, hanem társadalmi, vallási és etnikai identitást is kifejez.
A női öltözet legjellegzetesebb darabja a hosszú vászoning, amelyet ruhaként viselnek. Két szabásmódja ismert: az ál-mellévarrott, ahol az ujjakat a nyaknál lejjebb varrják be, és a bevarrott forma, amely egyenes darabokból áll, ráncolt nyakkal és kézelővel. Az ingek ujjának külső fele gazdagon hímzett, gyakori motívum a színes gyapjúszállal kivarrt ferde csíksor és a díszes vállfolt. Az inget széles, háziszőtt gyapjúövvel tekerik körül, az alsótesten pedig csíkozott fekete gyapjúszövetből készült katrincát (lepelszoknyát) vagy ünnepi alkalmakkor selyem fotát viselnek. Ezeket keskeny, háziszőtt bernéccel (övvel) rögzítik, sarkait alkalmanként feltűzik.
A viseletet a hosszú vászoning fölé vett keptár egészíti ki, mely gazdagon hímzett női mellény, különösen ünnepi alkalmakkor viselik.
A lányok fejükre tulpánt (virágos kendőt) kötöttek. Az asszonyok kontyukat vessző- vagy drótkarikára tekerik, s ezt egy nagy piros, csíkos vagy kockás alsó főkötőbe, a kerpába rejtik. Efölé vagy turbánszerűen csavarják a kerparuhát – egy hosszú, többé vagy kevésbé mintázott kendőt –, vagy csak ráborítják oly módon, hogy kétoldalt két vége alácsüngjön, esetleg egyik szárát a nyak körül megtekerik vagy föl is tűzik.
A moldvai férfiak viselete hosszú vászoning, melyet a nadrágon kívül viseltek, szőttes övet csavarva rá. A vászoning fölé vállon gombolt bőrmellest télen szűrköpönyeget (szokmány) vettek. Nadrágjukat gyapjú háziszőttesből varrták (icár), eleje, hátulja azonos szabású. Nyáron vászon gatyát viseltek. Lábukon bocskort vagy csizmát hordtak. Nemezkalapot vagy fekete báránybőr kucsmát tettek fejükre.
A moldvai csángó viselet anyaga és díszítése házilag készült, ezért minden társadalmi réteg számára elérhető maradt. A különbségek inkább a ruhadarabok mennyiségében és a díszítés gazdagságában mutatkoztak meg. A férfi- és női öltözet egységében a hagyományok tiszteletét és a közösségi összetartozás erejét fejezi ki. Bár megjelenésében érezhetők a környező román és délszláv kultúrák hatásai, a moldvai csángók öltözete mindvégig megőrizte jellegzetesen magyar vonásait. E viselet ma is élő szimbóluma annak az identitásnak, amelyet a csángó közösségek ünnepeiken és vallási alkalmaikon büszkén vállalnak.
A népviseletek bemutatását és népszerűsítését célzó projektünk az Európai Unió támogatásával valósult meg.
