A XX. század első felének kiemelkedő színésznőjét, énekesnőjét szeretnénk bemutatni a választott művel, amely egyúttal egy megemlékezés a II. világháborúban a Szovjetúnióban harcoló katonákról. Karády személyes élménye, szerelmének távolléte miatt írta ezt a dalt, aki egy volt a sok százezer fronton harcoló katonából, és akik közül nagyon sokan nem tértek haza.
Ez a tragédia akkoriban szinte minden családban éreztette hatását, szinte nem volt olyan, akinek közeli vagy távoli hozzátartozója ne harcolt volna távol a hideg orosz földön, vagy aki ne veszített volna el valakit. Nekik állít emléket ez a sokat szenvedett énekesnő, akit nemcsak a második világháború végén üldöztek, de ’45 után is. Nem csoda, hogy 1951-ben el is hagyta Magyarországot, színésznőként, énekesnőként viszont mély nyomot hagyott hazánk múltjában.
