A „hármas” szám a múlt-jelen-jövő egységét, az inspirációt és a növekedést szimbolizálja. Ezért Tóth Péter Lóránt versvándor és Alapítványunk e hármas egység mentén a távoli Gyimesek három településére látogatott: Gyimesfelsőlokra, Gyimesközéplokra, és Gyimesbükkbe.
A gyimesfelsőloki „Sáj-sziget” a kárpát-medencei magyarság olyan különleges helyszíne, ahová Antal Tibor csángó népdalénekes szervez kulturális programokat diákoknak. Itt kezdődött a gyimesi verskalandozás. A következő versmegálló Gyimesközéplokon a Majláth Gusztáv Károly Általános
Iskolában volt, a harmadik verstalálkozás a gyimesbükki Dani Gergely Általános Iskola tanulóival történt. Petőfi és Arany halhatatlan barátságát hozta zsákjában Tóth Péter Lóránt tanár úr.
A Gyimes-völgye Csíkszeredától észak-keletre, a Tatros-folyó mentén fekszik, 1920-ig itt volt Magyarország határa. Az „ezer éves” határnál lévő egykori vasúti ház, és a mára felújított Rákóczi-vár kedvelt célpontja az Erdélybe látogatóknak. Itt vettette klaviatúrára gondolatait versvándor barátunk:
„764 kilométer. Ennyi távolságra van most tőlem a szülővárosom, Kunszentmiklós. A magyar történelem és irodalom megannyi kilométerköve a Felső-Kiskunság szívétől a Kárpát-medence legkeletebbre fekvő magyar tannyelvű iskolájáig, Gyimesbükkig. Én most repülővel utaztam Brassóig.
De ha vonattal vagy autóval indul útnak a versvándor, mint ahogy azt korábban oly sokszor tette, csodás vidékeken visz az út. Képzeletemben Kecskeméten és Kiskunfélegyházán Petőfi köszöntö. Szegedre Dankó Pista hív be egy nótára, majd Klebersberg Kunóval beszélgetünk az oktatásról és a köznevelés kihívásairól. Makó mellett elsuhanva integetek József Attilának, aki talán csak a „Maros-menti Konstantinápoly”-ban érezte igazán magát otthon. Aradon imádkozom a hős tábornokért. Temesváron megcsodálom a barokk főteret és Székely Dózsa György izzó vastrónjának helyét. Déván megértem, hogy az élet sokszor „amit raktak délig, leomlott estére. amit estig raktak, leomlott reggelre.”, de nincs más választás. Gondolatban is csak pár kilométer kitérő Vajdahunyad, a Fekete Holló fészke. Alvinc és Fráter György. Gyulafehérváron az Emberkatedrális nyughelye, akit Márton Áronnak hívtak. Nagyszebenben Bem apó seregit látom gyülekezni, és letűnt századok szászait. Szebentől Segesvár felé fordulok. Keresztúron látom a körtefát, ami utoljára látta Őt. Vajon nagyapám, Józan György járt a Petőfi-fánál 1943-44-ben, amikor a keresztúri Berde Mózes Líceumban végzett egy tanévet és érettségit szerzett? Székelyudvarhelyen otthon vagyok. Szentegyházán meghallgatom a Gyermekfilharmóniát. Csíkban visszapillantok a Hargitára, és a kopjafák erdejére. Csíksomlyón 1956 hősiért Mennyből az angyalhoz fohászkodom. És most mellettem a bakterház és a vár. Az egyik az utak őrzője, a másik a Kárpátoké. Üzennek. „Vándor ha erre jársz, ne feledd, mi akkor
is itt leszünk, ha te már nem leszel. Csendesedj el. Ha így teszel, megérezheted, hogy gondolatban Kunszentmiklóstól Gyimesbükkig az örökkévalóság pillanatában ültél.”
Az előadásokat a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.
