Kevés igazán jó I. világháborús film létezik, maga a téma is jóval kevésbé feldolgozottabb, mint a II. Világháború, Sam Mendes legújabb filmje viszont ezek között szerepel. A filmnek pillanatok alatt mesterien sikerült azt az atmoszférát megteremteni, amelyet elsőre elképzelnénk erről az idegőrlő állóháborúról. Kiégett, fáradt, néhol azért még lelkes katonák és magas rangú tisztek, akiknek jelentős része nagy ívben tesz arra, hány embert mészárolnak le két lövészárok között.
Ugyanakkor megjelennek olyan motívumok is, ami pédaértékű lehet. Ilyen a főhőst hajtó áldozatvállalás, vagy az, hogy a saját életét is kockáztatja a közösségért és saját testvéréért, de akár az is, ahogy a hősi bajtársiasság jelen van a lövészárokban senyvedő katonák között. Ezen kívül az Oscar-díjas Sam Mendes gyönyörűen fényképezett, elképesztően feszült atmoszférájú filmjének egyik különlegessége, hogy látszólag vágás nélkül kerül a nézők elé a két katona élet-halál harca, olyan érzést keltve, mintha valós időben követnék nyomon az izgalmas akciókat. A remek képi világ és ábrázolás mellett nagy hangsúlyt fektettek a mindannyiunkat foglalkoztató kérdésre, hogy, túl a politikán és a száraz történelmi tényeken, hogyan élte meg a háború poklát egy „átlagos” katona. Mi játszódott le a fejükben egy-egy küldetés alkalmával, ki volt az, aki örömmel harcolt, és ki volt az, aki inkább haza szeretett volna jutni és békére vágyott? Mindezek alapján ajánljuk ezt a filmet.
Hétről hétre ajánlunk filmeket, amikről úgy gondoljuk, hogy fontos értékeket közvetítenek és fontos lenne, hogy ezeket minél többen lássák. A korábbi ajánlókért érdemes megtekinteni a többi posztjainkat is. A kezdeményezés az Európai Szolidaritási Testület támogatásának köszönhetően valósul meg (ESC30-SOL-D76EF536).
