Egy moldvai csángó dalt ajánlunk a figyelmetekbe, ezáltal is népszerűsítve különleges népzenei kultúrájuk kincseit. Sajnos a kelleténél kevesebb szó esik a magyarság egyik legérdekesebb és leggazdagabb kultúrával bíró népcsoportjáról, a csángókról. Egy részük, a moldvai csángók román és ortodox közegben magyarként és római katolikusként mindig is elszigetelten éltek, így viseletükben, zenéjükben, táncukban és szokásaikban archaikusabb vonások fedezhetők fel, még ma is néprajzi kuriózumnak számítanak.
A népzenei anyag túlnyomó része népdal, melyek a legrégibb hagyományokat őrzik, és jellemző rájuk a más vidékekről nem ismert dallamok nagy száma. A csángók évszázadokon keresztül megőrizték identitásukat, mely az utóbbi évtizedekben került a legnagyobb veszélybe. Az ezeréves határon belül élő magyarságnak, így nekünk, nemzeti érzelmű fiataloknak is jelentős szerepünk lehet ezeknek a folyamatoknak a lassításában, például kapcsolatok kiépítésével, kultúrájuk megismerésével és terjesztésével.
