Az általános műveltségünk bővítésére figyelmet fordítva ezúttal a magyar klasszikuszenei élet egyik legmeghatározóbb alakjának, Bartók Bélának az 1911-ben íródott, de csak 1921-ben bemutatott művét, az Allegro Barbarot ajánljuk figyelmetekbe. Bartók megkerülhetetlen alakja a magyar zenetörténetnek, munkássága a zeneszerzésen és zongoraművészeten túl az oktatásra és a népzene kutatására, gyűjtésére is kiterjedt.
Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű. Az Allegro Barbaro Bartók egyik legszebb, zongorára komponált darabja, valamint az egyik legkiemelkedőbb példája a 20. században megjelent új ritmuszenének. Mint Bartók legtöbb művében, ebben a zongoradarabban is rendkívül fontos szerepet játszik a népzenei ihletés. A zeneszerző tulajdonképpen saját művészete paródiájának is szánta a művet: a cím az előadás módja mellett arra is utal, hogy korának egyes kritikusai barbárnak minősítették a zenéjét, a két és egynegyed perces zongoradarabot azonban Bartók életművének, valamint a magyar és az egyetemes zenetörténet egyik legjelentősebb alkotásaként tartják számon.
